1952. február 25-én született egy legenda, William Joseph Dunlop, akit mindenki csak Joey Dunlopként ismert. Neve egyet jelent a Tourist Trophy-val. Motoros eredményei szerényen kezdődtek, de bátorsága, fáradhatatlan versenyzési szenvedélye és hihetetlen ügyessége 1969-ben, versenyzői pályafutása elején meghozta első sikerét. Első TT-győzelmét 1977-ben aratta, és azóta a Man-szigeti TT lett az a hely, ahol Dunlop a legfényesebben tündökölt. Pályafutása során 26 győzelmet tudhatott magáénak, ez a rekord pedig legendássá emelte őt a motorkerékpárosok világában. Külön említést érdemel az 1985-ös figyelemre méltó teljesítménye, amikor öt győzelmet szerzett, és ezzel a sportág történetének legnagyobb eredményei közé emelte a nevét.
Visszatérve a fiatalkorára és a versenyzés kezdetére, egy ponton úgy tűnt, hogy nem fogja folytatni a pályafutását. Ez barátai, Frank Kennedy 1979-es és Mervin Robinson egy évvel későbbi halála után történt, akik életüket vesztették. A megrendült Joey túljutott a nehéz időszakon, és egy idő után visszatért a versenyzéshez. Testvére, Robert Dunlop mellett kezdett el versenyezni a pályákon. Joey Dunlop élete során jellemvonásaiért és emberségéért is kiemelkedővé és tiszteletreméltóvá vált. Képes volt érzékeny lenni a külvilág problémáira, részt vett humanitárius missziókban Romániában, Boszniában és más országokban, és segített, ha egyszerűen szükség volt rá. Őfelsége, az angol királynő OBE és MBE kitüntetéssel tüntette ki.
A Suzukival kezdett el versenyezni, majd 1983-tól 1988-ig Honda gépekkel győzött. A sorozatos sikerek és győzelmek után 1989-ben súlyosan balesetet szenvedett, majd a kilencvenes években eltörte a kulcscsontját, de minden alkalommal keményen dolgozott a rehabilitáción és az edzéseken, hogy minél hamarabb visszatérhessen a motorra. Ezt minden alkalommal be is bizonyította, megerősítette bajnoki címeit, és összesen 26 TT-győzelmet, 24 Ulster Grand Prix-győzelmet írt a nevéhez, sőt, 13-szor ünnepelhette a North West 200 megnyerését is. Ez a három legnagyobb verseny a világ természetes pályáin.
2000 júliusa sorsdöntő nap volt az északír versenyző számára. Elfogadta a The King of the Roads meghívását, mint korábban már többször is, és halálos balesetet szenvedett egy tallinni országúti versenyen. Temetésén több ezer ember vett részt, vallásra, korra, fajra és viszályra való tekintet nélkül, akiket egyesített a gyász a motoros legenda halála miatt. Mindenki úgy emlékszik rá, mint egy olyan emberre, aki a legsikeresebb időszakában is önmaga maradt. Az út királyának és az egész Dunlop versenyződinasztia történetét az Úton című film meséli el. A rendkívül erőteljes történetet tragikus sorsok tarkítják. Az ő tiszteletére a németországi Internationale Frohburger Dreieckrennen versenyt 2003-ban átkeresztelték Joey Dunlop Openre. Számos emlékmű örökíti meg a bozontos hajú, smasszer kezű fiú életművét. Az egyiket szülőhelyén, az észak-írországi Ballymoneyban állították fel, a Man-szigeten két évvel a halála után egy életnagyságú szobrot avattak róla, hogy emlékeztesse a látogatókat a nagyszerű ember életére, és egy emléktábla áll az észtországi Tallinnban is, ahol tragikus módon, 48 éves korában elhunyt.
