A motorkerékpárversenyzés világában Kenny Roberts híres neve nem hiányozhat. Az amerikai származású versenyző gyerekkorában imádta a lovakat, de tizenkét évesen motorkerékpárra váltott, és annyira magával ragadta a versenyzés, hogy úgy döntött, profi motoros lesz. Legelső motorkerékpárját maga építette egy kerékpárvázból és egy fűnyíróból. Az első igazi gép, amivel motorozott, egy Tohatsu volt, amit az apja vásárolt, és amit később egy erősebb Hondára cserélt.
Kenny Roberts 1951. december 31-én született, és versenyzői karrierje 1968-ban indult be igazán. Ebben az évben szúrta ki őt a Suzuki egyik tehetségkutatója, de ez komoly döntést jelentett: egy évvel az érettségi előtt abbahagyni az iskolát, és versenyzéssel foglalkozni, vagy befejezni az iskolát, majd elkezdeni a formaépítést. Ő azonban a versenyzés útját választotta, és a 18. születésnapját követő napon állt először profiként rajthoz San Franciscóban, ahol a negyedik helyen végzett. Kenny tehetsége tagadhatatlan volt, de meg kellett hajtania magát, és nem volt szponzora. 1971-ben a Triumph of America elutasította, és a Yamahával aratott sikert, amelyet az A.M.A. Grand National Chamionshipben képviselt.
Sikere kétségtelenül a vezetési stílusváltásnak köszönhető. A finn Jarno Saarinen inspirálta, aki képes volt a térdét húzni az aszfalton. Halála után Kenny továbbfejlesztette a módszert, és a csúszásos technika úttörője lett a motorversenyzésben. Az amerikai versenyző neve leginkább az 1978 és 1980 közötti évekkel kapcsolatban hangzik el. Felajánlották neki, hogy induljon a motoros világbajnoki sorozatban, amit később bevallotta, hogy nem vett túl komolyan. De ő is meg akarta mutatni, hogy mire képes. A részvételét még a szakértők is kétségbe vonták, akik meg voltak győződve arról, hogy Kennynek legalább egy évbe telik majd, amíg alkalmazkodik az európai pályákhoz. 1978-ban ő lett az első amerikai, aki megnyerte a GP-világbajnokságot az 500 köbcentis kategóriában.
Kennyt nem kímélték az esések és a sérülések, amelyek miatt egy ideig nem léphetett pályára. De mindig stílusosan tért vissza, amit a Barry Sheennel közös legendás 70-es évekbeli showműsora is bizonyít, amikor a célban mindössze 0,03 másodperc választotta el őket egymástól. Kenny Roberts összesen háromszor védte meg bajnoki címét, 1983 végén jelentette be versenyzői pályafutása végét, de a nagydíj környezetéből soha nem távozott. Saját csapatot alapított, nagyon jó és sikeres versenyzőket szponzorált, sőt, részt vett a Modenas KR3 gyártásában is. A nyomdokaiba lépett a fia, aki szintén bajnoki címet szerzett az 500 köbcenti alatti kategóriában, és az F.I.M. MotoGP Hírességek Csarnokában is tiszteletbeli helyet kapott, közvetlenül a háromszoros bajnok édesapja mellett.
